Itt a 3.Bejegyzés..Remélem ez is tetszeni fog:)
Jó hosszú lett, olvassatok és kommenteljetek!!
Puszi:-Rusher kii- ♥
Másnap az Ő termük felé siettünk Annával, aki csak elkísért. Az
ajtajukban a haverja állt és zsebre dugott kézzel ,ezer wattos mosollyal
nézett ránk.
- Cső, Bence! - köszönt haverjának Ő.
- Sztív, asszem téged keresnek.. - mutatott rám. [Igen, a beceneve Sztív, hát nem aranyos?!]
- Szia! - mosolygott rám, majd magához húzott és megcsókolt. Mikor ajkaink egymáshoz érnek, forog velem a világ, de karjai közt mégis olyan biztonságban érzem magam, és tudom, sosem fog elengedni többet.
- Akkor ma randizunk? - suttogta a fülembe Sztív, hogy csak én halljam. Nagyon férfias, mély hangja volt.
- Igen. - bólogattam hevesen, miközben mosolyogtam.
- Akkor jó. Mikor menjünk?
- Hát.. találkozzunk a suli előtt délután 4-kor.. vagy mit terveztél? - kérdeztem.
- Séta a parkban és dumálás. - vont vállat.
- Nekem ma 6 órám van, így el tudok készülni! - helyeseltem.
- Oké, 4-kor a suli előtt! - kacsintott rám Sztív. Hát majdnem elájultam, nagyon édes volt!
- Na és, hogy hívnak, szivi? - kérdezte Bence Annától, mi meg érdeklődve figyeltük őket, miközben Sztív átkarolt.
- Egy: ne hívj szivinek, kettő: ne MERJ szivinek hívni, három: Anna vagyok.
- Óóó, kötözködünk, kötözködünk?! - kérdezi csábos mosollyal Bence.
- Nagy nőcsábász vagy, de nálam nem jön be a dumád, oké?! - tette csípőre a kezét Anna.
- Köszönöm a bókot, és mindenkinél bejön, ne félj!
- Hát nállam nem fog!! - vitatkozott Anna.
- Ezt vegyem kihívásnak?! - hőkölt hátra Bence.
- Veheted annak is, drágám! - színészkedett Anna. - Na, de most mennem kell!Pá! - intett Anna, és menőn ellépkedett.
- Nagy színész ám a barátnőm! - suttogtam Sztív fülébe Bence felé mutatva aki leesett állal nézett Anna után.
- Na, de megyek utána! - bújtam ki Sztív öleléséből, megpusziltam az arcát és Anna után rohantam, de hallottam még, ahogy Ő ezt mondja:
- Észbontó ez a lány, ugye?!
***
- Figyelj, nem segítenétek 6. óra után kiválasztani a ruhámat a randira? Egyedül tuti nem tudnám eldönteni! - kértem barátnőimet.Berni és Sári nem ér rá, de Anna és Klau igent mondott.
- Csúcs, akkor hárman megyünk!! - örültem.
Óráink után én,Klau és Anna indultunk el a suliból. Mikor megérkeztünk hozzánk felsiettünk a szobámba és elkezdtük kombinálni a ruháimat és elemezgetni az összeállításainkat.
A végére már csak 2 ruha maradt, és nem tudtunk dönteni
1., Fekete blúz, drapp szoknya fekete pöttyökkel és fekete öv.
2.,Barnás-feketés, a vállánál buggyos, könyékig érő póló és krémszínű, könnyed szoknya.
Az első túl merésznek tűnt és a második tükrözte inkább az én személyiségemet, elegáns volt, mégsem kihívó, üde és finom. [nem ízben, hanem stílusban] A lányok is egyetértettek velem, így lett a második. Cipőként gondolkoztunk azon, hogy tornacipőt vegyek föl, de nem volt szép hozzá, ezért egy masnis, krémszínű babacipőre esett a választás.:
Anna megcsinálta a sminkem, ami egy kis pirosítóból, szájfényből, szempillaspirálból és egy nagyon kevés szürkés szemhéjpúderből állt. Klau pedig befont egy tincset a hajamból:
Kész is voltam, és igen jó munkát végeztek barátnőim, nagyon szép voltam, és ezt nem úgy értem, hogy én vagyok a világ leggyönyörűbb lánya, mert nem egoistaként mondom.
Mielőtt elindultam volna, lefotóztak, hogy másnap megmutassuk Berninek és Sárinak, majd sok sikert kívántak és hazamentek. Én még gyorsan felkaptam egy kis táskát és beletettem a szükséges dolgokat, [telefon, zsepi, egy kis pénz stb.. ] és annyira izgultam, hogy majd' kiugrottam a bőrömből, de végül rászántam magam, hogy elinduljak. Visszamentem a sulihoz és Sztív már ott állt és várt rám. De mintha gondolkodott volna, mert észre sem vette, hogy közeledtem felé és csak akkor pillantott rám, mikor megálltam előtte. Valami furcsaságot véltem felfedezni a szemében, de nem törődtem vele, mert végigmértem, hogy hogy fest: cuki fekete haja, elöl fel volt zselézve, és volt egy kis "taraja" , fekete csőgatyát, fekete tornacipőt és fehér rövid ujjút viselt. Nagyon menő volt. Ő is végigmért engem és megszólalt:
- Szép vagy. - nagyon szűk szavú volt, valami nem stimmelt..
- Köszönöm, te is jól nézel ki. - mondtam, erre biccentett, jelezte gondolom, hogy "köszi".
Miután elindultunk, azon agyaltam, mit kérdezzek Tőle, végül csak mondtam valami hülyeséget:
- Hogy telt a napod? - érdeklődtem.
- Jól, köszi, és neked?
- Nekem is egész jó volt..
Egy darabig csőben sétáltunk a park felé egymás mellett, de megtörtem a csendet.
- Mit szeretsz csinálni szabadidődben?
- Szoktam gördeszkázni, meg szeretek zenét hallgatni, szeretek a haverjaimmal lógni és hülyülni. - mondta egyhangúan. - És neked mi a hobbid?
- Szeretek festeni és rajzolni, olvasni, zenét hallgatni.
- Mikor van a szülinapod? - dobta fel a következő témát.
- Május 6. És neked?
- Január 23.
Ekkor beértünk a parkba és leültünk egy padra. Nem kezdeményezett semmit, nem fogadt meg a kezem, még 10 centivel arrébb is ült, mint én. Láttam rajta, hogy feszeng, és kezdett nekem is kínos lenni. Mikor meguntam a kezem az övére raktam és közelebb húzódtam Hozzá. Hideg volt a keze, valamin stresszel, basszus. Nem vagyok szép?! Elkenődött a sminkem?! Nem szeret?! Jaj, kezdett eluralkodni rajtam a pánik. Aztán hirtelen felállt, elhúzva a kezét, mondván, hogy elgémberedtek a lábai. Aha, persze. 5 perce ülünk a padon.
Én is felálltam és most már minden mindegy alapon, megpróbáltam megcsókolni. Egyre közelebb hajoltam hozzá, de elkapta a fejét és csak egy puszit tudtam neki adni az arcára.
Felháborodtam és magamból kikelve majdnem kiabálva kérdeztem:
- Valami baj van?!
- Nincs! - mondta meglepettséggel.
- Figyelj, látom rajtad, hogy egész végig szorongsz és izgulsz. Azt hittem nem miattam, de azt sem hagyod, hogy hozzád érjek. Nemhogy megnyugtassalak esetleg egy csókkal!
- Dehogy miattad, nincs semmi baj!
- Nem tudsz hazudni, tudtad?! Nekem meg főleg nem! - már majdnem kiabáltam, de próbáltam visszavenni. - Bocsi, hogy kiabálok.
- Nem semmi...
- Nem akarod elmondani?! Hát jó! De ha így akarsz elkezdeni egy párkapcsolatot, elmondom, nem jó ötlet! Akkor inkább hazamegyek!
- Ne, ne menj.. figyelj... - kezdte volna de megszólalt a mobilja, és előkotorta a zsebéből és fölvette:
- Haló? - szólt bele nem túl kedvesen. - Á, szia! - és egy nagy mosoly terült szét az arcán és arrébb sétált. - Á, dehogy zavarsz, te sosem. - ez hülye?! Ez egy csajjal beszél!!Elkezdtem integetni, hogy én is itt vagyok, de háttal állt és nem látta. Ez nagyon durva húzás! Komolyan, én elmegyek! MI AZ HOGY NEM ZAVAR?! DE ÉPPENSÉGGEL NAGYON IS ZAVAR AZ A VALAKI!!!!!!! Meguntam, hogy bájcseveg és nagy léptekkel elindultam a park kijárata felé. 2 perccel később hallottam, hogy valaki rohan utánam és megfogta a karom. Mérgesen hátrafordultam, ki találjátok ki volt? Sztív, ki más..
- Bocsánat, fel kellett vennem.
- Hagyj engem békén! - próbáltam kirántani a karom a szorításából, de túl erős volt.
- Mondtam, hogy bocsánat!
- És szerinted ennyi elég?! - már majdnem elsírtam magam. - Kivel beszéltél?!
- Üljünk le...- invitált egy másik padra.
- Nincs kedvem leülni. - fontam össze magam előtt a karom.
- Jó én leülök. - és így tett. Szembefordultam vele.
- Igen...? - kérdeztem türelmetlenül, minél előbb haza akartam jutni. Ez egy barom.
- Szóval.. szerintem túl elhamarkodott döntés volt ez az egész... túl gyorsan történt... - mondta nehézkesen nekem meg kikerekedtek a szemeim.
- Délelőtt nem volt semmi bajod velem és szerettél, láttam rajtad, le se tagadd. Mi történt veled azóta?!
- Semmi, de ... ez nem fog menni...
- És ezt mikor akartad elmondani?! A randit is lemondhattad volna, tudod mennyit izgultam??!! - és legördült egy könnycsepp az arcomon.. kettő...három... letöröltem az arcomról, de jött a többi..
- Nem volt meg a megfelelő pillanat...
- Kivel beszéltél?! - vágtam a szavába.
- Öö... egy..
- Tudod, mit?! Nem érdekelsz, miért nem mondod inkább azt, hogy hagyjalak békén, minthogy itt papolsz össze-vissza?! - vágtam a szavába. - Tudom hogy egy csajjal beszéltél, és hogy más valakit szeretsz, és gondolom délután történt valami, amit nem vagy hajlandó elmondani!! - sírtam. Megsemmisülve ült a padon és bámult maga elé, azt hittem, ő szeret, de nem így van, azt hittem, ő álmaim pasija, de nem. Észrevettem, hogy pityeregve, szerencsétlenül állok ott, de meguntam és elrohantam sírva. Borzalmasan festhetek, biztos elkenődött a szemfestékem, de most nem érdekelt semmi, csak hogy hazajussak. Berontottam a házunkba, felrohantam a szobámba, lerúgtam a cipőm és az ágyamra borultam és sírtam. Anya még nem volt otthon, dolgozott. Addig sírtam, míg le nem nyugodtam, ezután felhívtam Klaut,Bernit,Sárit és Annát. Egy vonalon öten beszéltünk, összekapcsoltuk a beszélgetést, és elmeséltem nekik. Egy kicsit megvigasztaltak, ezután szomorú dalokat hallgattam és leírtam amit érzetem. Röpke 5 oldalban utálom Sztívet. De közben még szeretem, nem tudtam rá haragudni nem tudom, miért. Mert én teljes szívemből szeretem, pedig annyira nem is ismerem. Jaj, ezek a tinédzser kori szerelmek...
Ezek után megpróbáltam összeszedni magam, lezuhanyoztam, lemostam a sminkem, kényelmes ruhát vettem föl, és megpróbáltam valamennyit tanulni. Ettem egy keveset vacsorára, és 9-kor elnyomott az álom, kimerültem és elég volt ebből a napból.
Azt hittem, nem enged el, de mégis megtette, és ez fájt, nagyon fájt.
***
Másnap a suliban barátnőim elmondták véleményüket Sztív-ről, amit inkább nem írok le. (:D)
Az udvaron sétálgattam szünetben, egyszer csak meglátok valakit...valakiket...
Na, szerintetek ki az....?!
Nagyon jó :)) Kérlek hamar hozd a kövi részt :))
VálaszTörlésRendben..Hozom:) Egy fél óra:)
Törlés