5. Bejegyzés: Friends.♥

Heló-beló!!

Újult erővel visszatértem!! :P

Gyorsan felrakom ezt a részt, és legközelebb max. jövő héten tudok részt hozni, ugyanis elkezdődik újra a suli [:'(( ], és nem lesz időm ennyit írni. Ezentúl hétvégenként lesz új bejegyzés, és ezeket sem tudom mindig garantálni, de próbálkozom! :)

Élvezzétek még ki gyorsan ezt a pár napot a szünetből! ;)
Puszi:-Rusher Kii-♥ 

És most egy kicsit kanyarodjunk vissza a főszereplő szemszögéhez:

Miután láttam Sztívet és Emesét smárolni, nagyon elegem lett. Mindenből. Vagyis a szerelemből, a pasikból, Belőle, arról a ribiről meg ne is beszéljünk.. Úgy döntöttem, leszarom az egészet. Elég ebből a hülye siránkozásból! Én nem ilyen  vagyok! Ezekből kiindulva nem foglalkoztam többet Sztívvel, sem semmilyen hozzá kapcsolódó dologgal. Többet készültem a suliba, több időt töltöttem a barátaimmal.
Egy napon Klau, Sári, Anna és én az udvaron ültünk és beszélgettünk, mikor Berni rohant oda hozzánk.
- Juuujj, van egy meglepetésem!! - kiáltott Berni.
- Éspedig...? - kérdezte Sári, és a többiek, köztük én is, kíváncsian néztünk a lányra.
- Szombaton, mindenki átjöhet hozzánk és tarthatunk egy csajos délutánt, és utána mindenki ott alhat nálam, röviden.... - húzta Berni, mire Klaunak leesett és mellé ugrott és együtt ezt ordították: - PIZSI BULÍÍÍÍÍ!!!!!!! - és elkezdtek örömtáncot járni, ami abból állt, hogy a karjukkal körkörös mozdulatokat tettek, és úgy csináltak mintha "fakanalat fognának, és kevergetnék a levest". :P
- JUHÚÚ! - kiáltott Anna, és ő is elkezdett táncolni. Sári és én csak mosolyogtunk, mire a ,,táncosok" elröhögték magukat.
- Hol találkozzunk? - kérdezte Sári.
- Nem tudtok bejönni hévvel? Mert ha itt találkoztok, - mutatott Berni rám, Sárira és Klaura - együtt át tudnátok jönni Budakalászra, és Annával addig mi előkészítjük a dolgokat. - magyarázta Berni. [Anna Berniék közelében lakik...]
- Okés. Mit vigyünk? - tudakoltam.
- Hmm.. körömlakkot, cuki pizsamát, csajos dolgokat, csokit, popcornt, csajos, szerelmes filmeket.. - sorolta Berni. - Szerintem a többit tudjátok..
- Ágynemű? - kérdezte Klau.
- Van matracunk, a földön fogunk aludni, legalábbis néhányan tuti, az ágyam nem elég nagy.. úgyhogy szerintem inkább hálózsákot...
- Jujj, de jó lesz!! - örültünk.
- Hány óránk van még??Sokat kell kibírni? - nyöszörögtem.
- 2 óránk van... még... - húzta a száját Anna.
- Nem bujkálhatsz örökké Sztív és Emese elől... -  nézett rám Sári.
- Én nem akarok bujkálni! Ezt kikérem magamnak! De nem akarom látni őket, főleg, ahogy egymás szájában turkálnak, és nyálcserét folytatnak... - mire erre gondoltam, megborzongtam.
- Pfujjj! Annyira utálom azt a kettő .... [ezt inkább nem írom le, szitokszó áradat... :D] - és vagy 2 perc után Berni be is fejezte a mondatot. Le a kalappal, aki ezt a sok ronda szót meg tudná számolni!

Ezt a 2 órát még túléltük. Sajnos nem Emese-mentesen. Amikor szembejött a folyosón, Annával voltam, és mondta, hogy nehogy visszaforduljunk, mert akkor tudja, hogy szarul érzem magam miatta, és hogy győzött. Ezt persze nem hagytam annyiban, és míg el nem haladtunk mellette, összeszűkült, szikrázó szemekkel bámultunk rá, mire ő csak lenézően vihorászott. De nem érdekelt. Nem láthat gyengének, ahogy Sztív sem. Azzal nem büntetett a sors, hogy még vele is szembe kelljen néznem, az már nehezebb dolog...
                                                                           ***

Végre eljött a szombat délután. Azt beszéltük meg, hogy fél 3-kor találkozunk a suli előtt. Miután megebédeltem, összepakoltam a szükséges holmikat, és elkezdtem készülődni. Egy fekete-drapp csíkos hosszujjút és egy farmert vettem föl, a fekete bokacsizmámmal.

                    



Még felkaptam a táskám, amibe a cuccaim voltak és fél 3 előtt 5 perccel ott álldogáltam a suli előtt. Nem sokkal később Klau és Sári is megérkezett, így indulhattunk a csajos délutánra.

Fél óra után már Berniék házánál csengettünk, mire Berni anyukája nyitott ajtót.
- Sziasztok lányok, gyertek be! - üdvözölt minket.
- Csókolom. - köszöntünk vissza.
- Berni és Anna már fönt várnak Titeket. -  mondta segítőkészen az anyukája. Levettük a cipőt és felmentünk Berni szobájába, ahol öleléssel köszöntöttük egymást.
- Juuujj, végre itt vagytok! - örvendezett Berni. Beléptünk a szobájába, ahol a tévé előtt 5 matrac hevert. A tévé melletti kis asztalon sminkcuccok és körömlakkok sorakoztak, a matracok előtt pedig popcorn és csoki hevert, és ki mit hozott, hozzárakta a többi kajához.
A csajos filmek is szépen sorakozni kezdtek. Úgy döntöttünk nem megyünk már házon kívülre, ezért mindenki átvette a pizsamáját:
Berni:                                                              Sári:

                                                                                                          


 Klau:                                                               Anna:[poénból egy fehér macit is elhozott]

                    

 És végül, de nem utolsó sorban, én:

 


Elkezdtünk filmet nézni. Először a Hogyan veszítsünk el egy pasit 10 nap alatt? - ot néztük meg, majd dumáltunk, és ettünk rántott húst, meg salátát.
Ezután következett a java...
Kifestettük egymás körmét [manikűr]. Egy elég egyszerű mintát választottunk és mindenkinek ezt festettük. Klaunak voltak ilyen sablonjai, amit rá kell tenni a körmödre, lefesteni, és csak az adott minta  marad rajta a körmödön, mert ott lukas. Ezt nem tudom jobban elmagyarázni... :






Míg a körmeink  száradtak, dumáltunk.
- És hogy álltok a szerelemmel? - kérdeztem a többieket. - Rólam tudjátok...
- Én, sehogy... nincs senki, nem is lesz. Muha-ha-ha-haa! - ezt Berni mondta, aki a szingli nőket képviseli.
- Ez a beszéd, csajszi!!Muha-ha-ha-haa!! - mondta Klau is, majd össze pacsiztak és ezzel Klau le is rendezte ezt az ügyet, ugyanis, ő is szingli, vagyis, inkább egoista.(☺)
- Sári?Nagyon elcsendesedtél.. mit sunnyogsz? - húzogatta a szemöldökét Anna. Hirtelen minden szem  Sárira szegeződött, erre elvörösödött.
- Na, nyögd mán ki!! - szórakozott a népies beszéddel Berni, de mind majdnem megőrültünk a kíváncsiságtól.
- Szóval, van anyának egy új tanítványa, és ő velem van egy szinten angolból, és együtt járok vele, mert ugye anya még engem is tanít angolra, még lehet az angol tudásomon csiszolni. 11.-es, nem ide jár, és Balázsnak hívják, de mindenki csak Balunak nevezi. Jah, és a legfontosabb, kedves és helyes.. - áradozott Sári, pedig ez tőle szokatlan volt, úgyhogy itt valami komolyról lehet szó.
Hogy értsétek, egyébként Sári anyukája angol tanár, és egy ideig Sáriék, amikor kisebb volt, kinn éltek 2 évig Amerikában, ezért nagyon jól beszél angolul.
- De drága Anna, ha már itt tartunk, te meg próbálod terelni a témát! És te hogy állsz?? Egy kismadár csicseregte, hogy Sztív haverjával, Bencével, szenvedélyesen flörtöltetek.... - mosolygott elégedetten Sári. Anna e szavak hallatán mérgesen nézett rám, gondolom azt hitte, hogy én mondtam el.
- Most mi van?! Ők a barátaink.. - mutattam körbe.Igen, tényleg én mondtam el Sárinak...
- És mi miért nem hallottunk erről a szaftos pletykáról? - csattant föl Berni.
- Anna, most megsértődtünk! - mondta Klau, és erre karba tette a kezét és hátat fordított Annának, így tett Berni is.
- Hát, tényleg flört-szerű volt, de akkora barom, azt mondta, minden csajt megszerez és engem is meg fog, erre közöltem, hogy engem aztán nem,és egy kicsit tettem-vettem magam, színészkedtem... Ha-ha. - röhögött Anna, mikor visszagondolt a szituációra. Berni és Klau abbahagyták a színészkedést, miután Anna végre elmesélte.
- Szorítunk nektek! - mosolygott biztatóan Sári.
- Nem akarok összejönni vele, lányok!! Higgyétek már el!!
- Aha, persze.. - motyogták.
- Najó, most mit csináljunk? Nézzünk valamit? - tereltem a témát, mire Anna hálás pillantást küldött felém.
- Óóóó, megvan!! Gossip Girl!! - kiáltotta Klau, mire Berninek felcsillant a szeme.
- Wáá, azt imádoom!! - és elrohant, hogy hozza a laptopját, mert azt csak gépen tudtuk nézni.
- Az meg mi?! - ráncolta a szemöldökét Sári. Erre Klau ledöbbenve meredt rá.
- Én sem láttam még belőle egy részt sem, de állítólag jó, egy csajról szól, a főszereplőt Serenának hívják, és Blake Lively játssza. Ennyit tudok. - magyaráztam.
- Úú, bírom azt a színészt. - mondta Anna, miközben popcornt majszolt.

Berni nemsokára besétált győzedelmesen a szobába, kezében a laptopjával. Elkezdtük nézni a híres-nevezetes Pletykafészket, és meg kell mondjam, nem is olyan rossz, sőt kifejezetten tetszett. Körülbelül a 7. rész megnézése után Klau bealudt, pedig akkor még csak fél 1 volt. Mi még belekezdtünk a 8.-ba, de aztán kidőlt Anna is és a fehér mackóját átölelve szuszogott, és Berni úgy döntött, aludjunk mi is, mert mindenki fáradt volt. Kikapcsolta a gépét, lekapcsolta a villanyt. Én is elfáradtam, és pár perc után elnyomott az álom.
Előtte a csendben gondolkoztam kicsit, a mai napról, leginkább délutánról. Rádöbbentem, hogy a barátaim a legfontosabbak az életemben, a családom mellett. Mindig megvigasztalnak, kiállnak mellettem, nagyon hálás lehetek Istennek, hogy 4 ilyen igazi barátot kaptam. Őrültek, dilisek, szépek és hülyék egyben, velem együtt, de akkor is imádom őket, ők a tesóim! Nagyon-nagyon szeretem a barátnőimet, nem tudom mi lenne velem Nélkülük!!♥♥♥

4. Bejegyzés: Hiányzó láncszem.

Sziasztok!! :)
Köszönöm nektek/neked a kommentet(Alexandra)
És ha ezt elolvastátok, remélem mindenkinek tiszta lesz a kép..
Puszi:-Rusher Kii-♥



Sztív szemszöge, az elmúlt napokról:

Nagyon rég óta tetszik egy lány. A fiúk ugye nem nagyon mutatják ki az érzéseiket, vagyis szoktak udvarolni, de ez a lány zavarba hozott és nem is ismertem. Egyik nap aztán Emese MEGINT rám mászott, nem igaz, hogy nem tud békén hagyni. Akkora egy elkényeztetett .... , igen, szóval már egy csomó sráccal kikezdett [na jó, van olyan akivel nem?! ] és a "listáján" én következtem. Egyik szünetben Lány [hívjuk Lánynak..], a folyosón sétálgatott, nem messze a termünktől, és akkor éppen Emese szórakozott velem, simogatott, meg próbált velem enyelegni, de azt nem hagytam, ezért csak tette-vette agát előttem. Már majdnem megcsókolt és én próbáltam elhúzódni, és akkor hál' Istennek elkapta a fejét, és valakire gonoszan vigyorgott. Nem tudtam ki volt ezért én is oda fordultam és megláttam Őt. Olyan gyönyörű volt. De hirtelen elszaladt, és szomorúságot láttam az arcán, mikor belenézett a szemembe.
- A francba, Sztív! Hányszor próbáltalak megcsókolni és te nem hagytad!!?Most megmutathattam volna ennek a kis picsának, hogy foglalt vagy.. - háborodott fel Emese.
- Miről beszélsz?! Mi az, hogy kis picsa?!És nem vagyok foglalt, nem vagy a csajom! És soha, nem fogsz megcsókolni!! - mondtam magamból kikelve.
- Azt csak hiszed, hogy nem fogsz megcsókolni! És hidd el, a csajod leszek!! És valaki szerelmes egy kis pisis nyomiba?? Hát, ez röhejes... - nézegette a körmét.
- Na, majd megmondom én, mi a röhejes!! - mentem volna neki, de próbáltam lehiggadni, ez nem igaz, hogy fel tudja cseszni ez a csaj az ember idegeit! Inkább gyorsan bementem a termünkbe a haverjaimhoz, semmi hangulatom nem volt ehhez a csajhoz, és rögtön be is csöngettek.


Aznap még Bencével dumáltunk a lelátónál, mert nem volt több óránk. Gyakran szoktunk itt bandázni, de a többiek már addigra hazahúztak.
Épp egy koncertről beszéltünk, amikor észrevettem, hogy valaki hallgatózik. Többször is láttam már a barátnőivel Lányt a közelünkben. Nem tudom, miért..
Erre igazam is lett, megláttam, hogy két lány lapul a falnál, és intettem Bencének, hogy valakik hallgatóznak. Már amikor kinn voltunk az udvaron, akkor is mögöttünk pusmogtak.. lányok, ki érti őket..?!
Egyszer csak felpattantam és Lánnyal találtam szembe magam. Gyönyörű szemei voltak, de, hogy ne tűnjek hülyének gyorsan feltettem a kérdést:
- Miért kémkedtek utánunk? - nem tudtak válaszolni, de egy idő után kapcsoltak és felálltak, elkezdtek hablatyolni össze-vissza, de ezután rájöttem, hogy tetszem Neki. Te jó ég!! Tetszem a csajnak, akibe bele vagyok zúgva!! Vagyis, nem voltam benne biztos, de mire észbe kaptam, már el is mentek. Bencétől kértem tanácsot. Ő azt mondta, lehet, hogy tényleg bejövök a csajnak, de nem biztos, így másnap került arra sor, hogy ezt megkérdezzem. Nem tudom, hogy vettem rá magam, de mégis sikerült, és paff, összejöttünk. Hú, amikor megcsókolt, az maga volt a paradicsom. Puha ajkai az enyémekhez értek, najó, nem fogok itt ömlengeni, a végén még buzinak fognak tartani...
Aztán elhívtam randizni, és igent mondott, szárnyaltam az egekben, szóval, örültem. De aztán Emesét és a barátnőjét meghallottam beszélni:
- ... jajj, ugye? Szerintem is nagyon gáz a csaj... és állítólag bejön Sztívnek.. ez kész... - sápítozott. Ők nem láttak engem, meglapultam a falnál, mint valami titkos ügynök. Ha-ha. Visszatérve:
- Meg kéne szívatnunk! És ha megzsaroljuk leszáll Sztívről.. és az enyém lesz!! - álmodozott Emese. Én és Emese?! SOHA!!Ekkor nem bírtam tovább és eléjük álltam, nem szidhatják Lányt!! Azt nem engedem!!
- Kiről beszéltek?? Ne merjétek szidni, világos?! - mondtam gorombán.
- Te hogy mertél hallgatózni?! - kérdezte szemrehányóan Emese, de láttam, hogy elgondolkodott és egy gonosz vigyor ült ki az arcára.
- Igen, jól hallottad, meg fogjuk szívatni a kis barátnőcskédet, vagy szerelmecskéd vagy mittudomén mi neked az a szerencsétlen...
- Azt nem engedem!! - szűkült résnyire a szemem és farkas szemet néztem Emesével.
- Hát, nem fogjuk bántani.. ha... - felkészültem a legrosszabbra, de vállalom, csak ne Őt bántsák.. - ha.. szakítasz vele, és összejössz velem!! - miután kimondta kikerekedtek a szemeim, és barátnője elégedetten nézett Emesére. Miután feleszméltem, ezt mondtam:
- Jó, beleegyezek, csak Őt hagyjátok békén.... - hajtottam le a fejem. Bármit megteszek Érte..
- Szupííí!!! - tapsikolt Emese. - Ma akkor tudtommal randizni mennétek, ugye?
- Igen, de kérlek, ma még hadd menjek el... - kérleltem.
- Persze, hogy aztán elmondd neki?! Azt már nem!A randin fogsz vele szakítani, és pontosan azt fogod tenni, amit mondok, különben nagy bántódása esik a kis drágádnak. - biggyesztette le a száját Emese és eljátszotta, hogy szomorú.
- Ma akkor még megbeszéljük mit kell tenned.. - nevetett fel sátánian és elsétált. Feláll a hátamon a szőr ettől a csajtól. [Persze a hátam nem szőrös.. ]

Én hülye persze a randin azt tettem, amit mondott, és miután elszaladt, én megsemmisülve ültem a padon. Ekkor Emese előjött egy bokor mögül, igen egész végig követett minket, elkezdett lassan tapsolni, jelezve, hogy "ügyesen elvégeztem a munkát".
- Gratulálok. - és beleült az ölembe (!!!). - Ügyes voltál, Drágám, most már csak össze kell jönnöd velem, csak még holnap egy kis szívatás..
- Azt mondtad, nem szívatjátok, ha a pasid leszek!! - néztem rá mérgesen.
- De ezt még meg fogod csinálni... Amúgy jó színész vagy, a telefonos dolog volt a legjobb... - hajolt hozzám és meg akart csókolni, de én kilöktem az ölemből és elindultam haza felé, de még szemrehányóan ezt mondtam neki:
- Hagyj engem békén!
- Óóó, megígérted, szivi, ja és holnap készülj! - nevetett és elindult az ellenkező irányba.

Nem tudtam mit tervezett másnapra, ezért mikor szünetben kihívott, megkérdeztem:
- És mit is kell ma csinálnom? - kérdeztem.
- Smárolni fogsz velem, ma ki fog jönni szünetben, ha szomorú még miattad, kijön kiszellőztetni a fejét, minden szünetben, és az előző 3-ban is kinn volt, most is kinn lesz. Amikor erre jön. Petra fog nekem jelezni, ott áll a sarkon, és akkor szenvedélyesen fogsz velem csókolózni, jó?
- Ez nem volt benne a megállapodásban! - már majdnem felrobbantam mérgemben. Utálom ezt a csajt!!!
- Hát akkor sajnos, szívatni fogjuk, de ha nem akarod, nekem mindegy és... - mondta és elsétált volna, de én elkaptam a karját. - Okos! - simogatta meg az arcom és elégedett pofát vágott. Nagyon visszataszító volt. Hirtelen Petra jelezte, hogy közeledik a célpont.
- Nade ügyes legyél, bébi, éld bele magad. - mondta még, majd lassan megcsókolt, és végül elkezdett a számban turkálni. Borzalmas volt. És a fél szememmel láttam, hogy befordult a sarkon, meglátott minket, tett pár lépést,hogy  megbizonyosodjon arról, biztos én vagyok-e. Miután látta, hogy én vagyok és Emese, befutott a suliba. Emese úgy tett, mintha még mindig ott lenne és folytatta volna a számban turkálást, de én ellöktem magamtól, letöröltem a szám ami tiszta nyál volt, és mérgesen eltrappoltam. Hallottam amint még Emese utánam kiált:
- Feladat teljesítve, készülj a többire! Mostantól velem jársz, és az lesz amit én akarok!

Megbántam, hogy beleegyeztem, de mit tehettem volna?! Nem engedhetem, hogy bántsák ezek a szörnyetegek. Emese még az ördögnél is rosszabb, Lány pedig egy földre szállt angyal. Kész röhej, hogy hagyom magam ennek a csajnak, valamit ki kell találnom, nem bírom, el kell mondanom Bencééknek......

3.Bejegyzés: Tessék...?!

Sziasztok!!
Itt a 3.Bejegyzés..Remélem ez is tetszeni fog:)
Jó hosszú lett, olvassatok és kommenteljetek!!
Puszi:-Rusher kii- ♥

Másnap az Ő termük felé siettünk Annával, aki csak elkísért. Az ajtajukban a haverja állt és zsebre dugott kézzel ,ezer wattos mosollyal nézett ránk.

 

- Miben segíthetek fiatal hölgyek? - udvariaskodott. Mielőtt válaszolhattam volna, Ő sietett felénk.
- Cső, Bence! - köszönt haverjának Ő.
- Sztív, asszem téged keresnek.. - mutatott rám. [Igen, a beceneve Sztív, hát nem aranyos?!]
- Szia! - mosolygott rám, majd magához húzott és megcsókolt. Mikor ajkaink egymáshoz érnek, forog velem a világ, de karjai közt mégis olyan biztonságban érzem magam, és tudom, sosem fog elengedni többet.
- Akkor ma randizunk? - suttogta a fülembe Sztív, hogy csak én halljam. Nagyon férfias, mély hangja volt.
- Igen. - bólogattam hevesen, miközben mosolyogtam.
- Akkor jó. Mikor menjünk?
- Hát.. találkozzunk a suli előtt délután 4-kor.. vagy mit terveztél? - kérdeztem.
- Séta  a parkban és dumálás. - vont vállat.
- Nekem ma 6 órám van, így el tudok készülni! - helyeseltem.
- Oké, 4-kor a suli előtt! - kacsintott rám Sztív. Hát majdnem elájultam, nagyon édes volt!
- Na és, hogy hívnak, szivi? - kérdezte Bence Annától, mi meg érdeklődve figyeltük őket, miközben Sztív átkarolt.
- Egy: ne hívj szivinek, kettő: ne MERJ szivinek hívni, három: Anna vagyok.
- Óóó, kötözködünk, kötözködünk?! - kérdezi csábos mosollyal Bence.
- Nagy nőcsábász vagy, de nálam nem jön be a dumád, oké?! - tette csípőre a kezét Anna.
- Köszönöm a bókot, és mindenkinél bejön, ne félj!
- Hát nállam nem fog!! - vitatkozott Anna.
- Ezt vegyem kihívásnak?! - hőkölt hátra Bence.
- Veheted annak is, drágám! - színészkedett Anna. - Na, de most mennem kell!Pá! - intett Anna, és menőn ellépkedett.
- Nagy színész ám a barátnőm! - suttogtam Sztív fülébe Bence felé mutatva aki leesett állal nézett Anna után.
- Na, de megyek utána! - bújtam ki Sztív öleléséből, megpusziltam az arcát és Anna után rohantam, de hallottam még, ahogy Ő ezt mondja:
- Észbontó ez a lány, ugye?!

                                                                               ***

- Figyelj, nem segítenétek 6. óra után kiválasztani a ruhámat a randira? Egyedül tuti nem tudnám eldönteni! - kértem barátnőimet.Berni és Sári nem ér rá, de Anna és Klau igent mondott.
- Csúcs, akkor hárman megyünk!! - örültem.

Óráink után én,Klau és Anna indultunk el a suliból. Mikor megérkeztünk hozzánk felsiettünk a szobámba és elkezdtük kombinálni a ruháimat és elemezgetni az összeállításainkat.
A végére már csak 2 ruha maradt, és nem tudtunk dönteni
1., Fekete blúz, drapp szoknya fekete pöttyökkel és fekete öv.
2.,Barnás-feketés, a vállánál buggyos, könyékig érő póló és krémszínű, könnyed szoknya.


                           


Az első túl merésznek tűnt és a második tükrözte inkább az én személyiségemet, elegáns volt, mégsem kihívó, üde és finom. [nem ízben, hanem stílusban] A lányok is egyetértettek velem, így lett a második. Cipőként gondolkoztunk azon,  hogy tornacipőt vegyek föl, de nem volt szép hozzá, ezért egy masnis, krémszínű babacipőre esett a választás.:

Anna megcsinálta a sminkem, ami egy kis pirosítóból, szájfényből, szempillaspirálból és egy nagyon kevés szürkés szemhéjpúderből állt. Klau pedig befont egy tincset a hajamból:

                                              

Kész is voltam, és igen jó munkát végeztek barátnőim, nagyon szép voltam, és ezt nem úgy értem, hogy én vagyok a világ leggyönyörűbb lánya, mert nem egoistaként mondom.
Mielőtt elindultam volna, lefotóztak, hogy másnap megmutassuk Berninek és Sárinak, majd sok sikert kívántak és hazamentek. Én még gyorsan felkaptam egy kis táskát és beletettem a szükséges dolgokat, [telefon, zsepi, egy kis pénz stb.. ] és annyira izgultam, hogy majd' kiugrottam a bőrömből, de végül rászántam magam, hogy elinduljak. Visszamentem a sulihoz és Sztív már ott állt és várt rám. De mintha gondolkodott volna, mert észre sem vette, hogy közeledtem felé és csak akkor pillantott rám, mikor megálltam előtte. Valami furcsaságot véltem felfedezni a szemében, de nem törődtem vele, mert végigmértem, hogy hogy fest: cuki fekete haja, elöl fel volt zselézve, és volt egy kis "taraja" , fekete csőgatyát, fekete tornacipőt és fehér rövid ujjút viselt. Nagyon menő volt. Ő is végigmért engem és megszólalt:
- Szép vagy. - nagyon szűk szavú volt, valami nem stimmelt..
- Köszönöm, te is jól nézel ki. - mondtam, erre biccentett, jelezte gondolom, hogy "köszi".
Miután elindultunk, azon agyaltam, mit kérdezzek Tőle, végül csak mondtam valami hülyeséget:
- Hogy telt a napod? - érdeklődtem.
- Jól, köszi, és neked?
- Nekem is egész jó volt..
Egy darabig csőben sétáltunk a park felé egymás mellett, de megtörtem a csendet.
- Mit szeretsz csinálni szabadidődben?
- Szoktam gördeszkázni, meg szeretek zenét hallgatni, szeretek a haverjaimmal lógni és hülyülni. - mondta egyhangúan. - És neked mi a hobbid?
- Szeretek festeni és rajzolni, olvasni, zenét hallgatni.
- Mikor van a szülinapod? - dobta fel a következő témát.
- Május 6. És neked?
- Január 23.
Ekkor beértünk a parkba és leültünk egy padra. Nem kezdeményezett semmit, nem fogadt meg a kezem, még 10 centivel arrébb is ült, mint én. Láttam rajta, hogy feszeng, és kezdett nekem is kínos lenni. Mikor meguntam a kezem az övére raktam és közelebb húzódtam Hozzá. Hideg volt a keze, valamin stresszel, basszus. Nem vagyok szép?! Elkenődött a sminkem?! Nem szeret?! Jaj, kezdett eluralkodni rajtam a pánik. Aztán hirtelen felállt, elhúzva a kezét, mondván, hogy elgémberedtek a lábai. Aha, persze. 5 perce ülünk a padon.
Én is felálltam és most már minden mindegy alapon, megpróbáltam megcsókolni. Egyre közelebb hajoltam hozzá, de elkapta a fejét és csak egy puszit tudtam neki adni az arcára.
Felháborodtam és magamból kikelve majdnem kiabálva kérdeztem:
- Valami baj van?!
- Nincs! - mondta meglepettséggel.
- Figyelj, látom rajtad, hogy egész végig szorongsz és izgulsz. Azt hittem nem miattam, de azt sem hagyod, hogy hozzád érjek. Nemhogy megnyugtassalak esetleg egy csókkal!
- Dehogy miattad, nincs semmi baj!
- Nem tudsz hazudni, tudtad?! Nekem meg főleg nem! - már majdnem kiabáltam, de próbáltam visszavenni. - Bocsi, hogy kiabálok.
 - Nem semmi...
- Nem akarod elmondani?! Hát jó! De ha így akarsz elkezdeni egy párkapcsolatot, elmondom, nem jó ötlet! Akkor inkább hazamegyek!
- Ne, ne menj.. figyelj... - kezdte volna de megszólalt a mobilja, és előkotorta a zsebéből és fölvette:
- Haló? - szólt bele nem túl kedvesen. - Á, szia! - és egy nagy mosoly terült szét az arcán és arrébb sétált. - Á, dehogy zavarsz, te sosem. - ez hülye?! Ez egy csajjal beszél!!Elkezdtem integetni, hogy én is itt vagyok, de háttal állt és nem látta. Ez nagyon durva húzás! Komolyan, én elmegyek! MI AZ HOGY NEM ZAVAR?! DE ÉPPENSÉGGEL NAGYON IS ZAVAR AZ A VALAKI!!!!!!! Meguntam, hogy bájcseveg és nagy léptekkel elindultam a park kijárata felé. 2 perccel később hallottam, hogy valaki rohan utánam és megfogta a karom. Mérgesen hátrafordultam, ki találjátok ki volt? Sztív, ki más..
- Bocsánat, fel kellett vennem.
- Hagyj engem békén! - próbáltam kirántani a karom a szorításából, de túl erős volt.
- Mondtam, hogy bocsánat!
- És szerinted ennyi elég?! - már majdnem elsírtam magam. - Kivel beszéltél?!
- Üljünk le...- invitált egy másik padra.
- Nincs kedvem leülni. - fontam össze magam előtt a karom.
- Jó én leülök. - és így tett. Szembefordultam vele.
- Igen...? - kérdeztem türelmetlenül, minél előbb haza akartam jutni. Ez egy barom.
- Szóval.. szerintem túl elhamarkodott döntés volt ez az egész... túl gyorsan történt... - mondta nehézkesen nekem meg kikerekedtek a szemeim.
- Délelőtt nem volt semmi bajod velem és szerettél, láttam rajtad, le se tagadd. Mi történt veled azóta?!
- Semmi, de ... ez nem fog menni...
- És ezt mikor akartad elmondani?! A randit is lemondhattad volna, tudod mennyit izgultam??!! - és legördült egy könnycsepp az arcomon.. kettő...három... letöröltem az arcomról, de jött a többi..
- Nem volt meg a megfelelő pillanat...
- Kivel beszéltél?! - vágtam a szavába.
- Öö... egy..
- Tudod, mit?! Nem érdekelsz, miért nem mondod inkább azt, hogy hagyjalak békén, minthogy itt papolsz össze-vissza?! - vágtam a szavába. - Tudom hogy egy csajjal beszéltél, és hogy más valakit szeretsz, és gondolom délután történt valami, amit nem vagy hajlandó elmondani!! - sírtam. Megsemmisülve ült a padon és bámult maga elé, azt hittem, ő szeret, de nem így van, azt hittem, ő álmaim pasija, de nem. Észrevettem, hogy pityeregve, szerencsétlenül állok ott, de meguntam és elrohantam sírva. Borzalmasan festhetek, biztos elkenődött a szemfestékem, de most nem érdekelt semmi, csak hogy hazajussak. Berontottam a házunkba, felrohantam a szobámba, lerúgtam a cipőm és az ágyamra borultam és sírtam. Anya még nem volt otthon, dolgozott. Addig sírtam, míg le nem nyugodtam, ezután felhívtam Klaut,Bernit,Sárit és Annát. Egy vonalon öten beszéltünk, összekapcsoltuk a beszélgetést, és elmeséltem nekik. Egy kicsit megvigasztaltak, ezután szomorú dalokat hallgattam és leírtam amit érzetem. Röpke 5 oldalban utálom Sztívet. De közben még szeretem, nem tudtam rá haragudni nem tudom, miért. Mert én teljes szívemből szeretem, pedig annyira nem is ismerem. Jaj, ezek a tinédzser kori szerelmek...
Ezek után megpróbáltam összeszedni magam, lezuhanyoztam, lemostam a sminkem, kényelmes ruhát vettem föl, és megpróbáltam valamennyit tanulni. Ettem egy keveset vacsorára, és 9-kor elnyomott az álom, kimerültem és elég volt ebből a napból.
Azt hittem, nem enged el, de mégis megtette, és ez fájt, nagyon fájt.

                                                                       ***

Másnap a suliban barátnőim elmondták véleményüket Sztív-ről, amit inkább nem írok le. (:D)
Az udvaron  sétálgattam szünetben, egyszer csak meglátok valakit...valakiket...
Na, szerintetek ki az....?!

2.Bejegyzés: Miért...?

Sziasztok!!
Hát nagyon köszönöm a feliratkozásokat nagyon-nagyon örülök neki!!!:)
Köszönöm még egyszer, és a suli kezdetének örömére hoztam nektek egy részt!!!♥Olvassátok és kommenteljetek!! ;)
Puszi: -Rusher Kii-



- Miért kémkedtek utánunk?! - kérdezte újból, mire hirtelen felpattantunk.
- Öömm, mi... nem kémkedünk... - kezdte Anna, míg én még mindig lefagyva bámultam Őt.
- Akkor mit csináltok itt,ha szabad kérdeznem? - kérdezte most már a haverja.
- Hát nincs több óránk és itt beszélgettünk. - magyarázta Anna, nem túl meggyőzően.
- Ja. - csak ennyit bírtam kinyögni.
- A falnak lapulva?! - röhögött fel kínosan Ő.
- Jó, hagyjuk, menjünk. - intett a barátja Felé és elindultak.
Én megpróbáltam feleszmélni bambulásomból, Anna pedig igyekezett felfogni mi is történt.
- Huh.. - kezdte Anna, mire én csak legyintettem.
- Elég nyominak gondolhatnak... - húztam a szám.
- Ááá, nem gáz, húzzunk, ez van. - vont vállat Anna, mire én is ezt tettem.
- Megtörtént, megtörtént, de legalább beszéltem vele... - kezdtem megörülni. - bár azt inkább hagyjuk, hogy mit... - ekkor a félig kialakult vigyor le törlődött a képemről.
- Ja, nézd a jó oldalát, dumáltál vele... mondjuk... - próbált Anna jobb kedvre deríteni, utána pedig átkarolt és kimentünk.
                                                                            ***

Másnap a folyosón sétálgattam, és látom hogy Kinga és Ő egészen közel állnak egymáshoz, és belemélyedve a másik szemébe flörtölnek. Majdnem megállt a szívem.
- Nem!!Ez nem lehet igaz!! Nehogy már pont Kinga csábítsa el az én kis Drágámat! - gondoltam- csak az a baj, hogy nem az enyém...
Emese egy eggyel fölötte járó csaj, a sulink legnagyobb picsája. Nem lehet olyan pasit mondani akivel nem járt.
Nagyon gáz csajszi. És most behálózta a pókhálójával Őt.
Már a könnyeimmel küszködtem, annyira szeretem Őt, és nem akarom, hogy ez a picsa fájdalmat okozzon Neki, ugyanis sokszor hagyta el a pasikat úgy, mikor már elérte, hogy a kiszemeltje beleszeressen. Vele nem fogja ezt tenni!
- Nem! Nem fogom engedni! - gondoltam ismét. - De hogy?! - beszélgettem magammal fejben, persze nem hangosan.
Az fel sem tűnt, hogy még mindig a folyosó közepén állok és őket nézem. Már egy-két kíváncsi tekintet is rám mered, gondolván hogy mit csinálhat ez a szerencsétlen csaj. Így gyorsan elkaptam a tekintetem róluk és nekitámaszkodtam a falnak. Megint feléjük sandítottam, nem bírtam ki nem rájuk nézni, már majdnem megcsókolja, azt nem bírom végignézni!!
- Csinál már valamit te hülye!! - sürgetem magam.
Ekkor Emese hirtelen felém kapja a fejét és elvigyorodik. Gondolom rájött, hogy őket nézem. Á! És erre már Ő is felém nézett.
Nem bírtam tovább az engem pásztázó kíváncsi tekinteteket,így hirtelen és gyorsan elfutottam a termünkbe, amit jól tettem, ugyanis ahogy beléptem a terembe, megszólalt a csengő, ami a következő órát jelezte.
                                                                                  ***
Következő szünetben a barátnőim próbáltak jobb kedvre deríteni. Sári, Berni és Anna körülöttem álltak.
- Jaj, csajszim, ne szomorkodj! Utállak ilyennek látni!Az a ribi nem fogja megkapni, ha normális az a srác!! - ölelt meg Anna.
- Ne szomorkodj! Egyszer tuti beverem az agyonplasztikázott sminkes pofikáját!! - hát igen, Sári utálta ha bántanak és mindig ki állt mellettem és vissza akarta adni azt a fájdalmat a bántómnak, amit az okozott nekem.
- Nem érdemes egy pasi miatt szomorkodni!!Ezért utálom a pasikat!! - rázogatott meg Berni. Ő is maga módján vigasztal. (☺)
Ezektől kicsit jobban éreztem magam.
- Imádlak titeket lányok, köszönöm! - öleltem meg barátnőim.
- Kis manóm!! - rohant felém Klau,[Igen, így hívott, mert az osztályban "kicsinek" számítok magasságban, de ezt mindig kikértem magamnak, ugyanis nem vagyok kicsi, csak ők a nagyok! :D ] és Én is így hívtam Klaut, mert ő is ezt a "kicsik" csoportot erősítette, akkora volt mint én. Odarohant hozzám és megölelgetett, és hasonlóan vigasztalgatott. Ezek után bevonultunk a lány WC-be és rendbe raktam magam (smink, haj).
- Gyönyörű vagy, Manóm, na, ne foglalkozz velük, emelt fővel, felnőttként viselkedj! - mosolygott Klau és a többiek is bólogattak. Én lenéztem magamra. Egy virágos felsőt és egy rózsaszín szoknyát viseltem egy barna övvel.

Magabiztosan kiléptem a vécéből és a folyosón sétáltunk és röhögtünk. Mint a filmekben menőn, egymásba karolva 5-en (én, Klau,Berni,Sári,Anna) magassarkúban, szép ruhákban, hajunkat dobálva lépkedtünk, míg jött a lépcső, és Klau megbotlott, így magával rántotta Bernit, mi meg majdnem fetrengtünk a röhögéstől, de ők is ketten a földön. A nagy röhögés közepette észre sem vettük, hogy valaki néz minket. Ő volt, (felismertem a cipőjét) így lassan felemeltem a fejem és a szemébe néztem. Egy kis ideig farkas szemet néztünk, de utána megszólalt:
- Beszélhetnénk? - na ekkor némultak el barátnőim körülöttünk. Én zavaromban csak bólintottam és fellépkedtem a lépcsőn, hogy utána menjek. Egy kicsit arrébb a folyosón megállt velem szemben.
- Tudom, hogy tegnap kihallgattatok minket, ne is próbáld tagadni! - kezdte.
- Nem is!!
- De!! - megpróbáltam elmenni de megfogta  karom és a falhoz nyomott,majd két kezét neki támasztotta a falnak, és közte volt a fejem.
- Mondd el!! - kérlelt. Még csak most fogom föl!! Alig választ el pár centi Tőle!! TE JÓ ÉG!!!!
- Mert szeretlek. - mondtam ki egy nagy sóhaj után egy szuszra. Azt hittem, megdöbben és elmegy, én meg leégek, nem kellett volna elmondanom!!!Á!!! DE!! Nem mégsem!! Mert ajkai az enyém fele közelednek!!MOST MEG MIT CSINÁLJAK??!! Kezdtem bepánikolni, de lenyugtattam magam és ajkai az enyémekhez értek. A csók után a szemembe nézett, amik csillogtak az örömtől és az Ő szemeiben is a szerelmet véltem felfedezni.
- Gyere el velem randizni és ismerjük meg egymást! - ajánlotta fel én meg majd' kicsattantam az örömtől.
- Jó. - válaszoltam, majd ÉN csókoltam meg ŐT. Nagyon jól csókol. Imádom. Miután elváltak ajkaink, elment, és mikor már nem volt a láthatáron,elkezdtem ugrálni és visítozni, majd barátnőim nyakába borultam,és öten ugráltunk tovább, lányos örömünkben.

1. Bejegyzés: Ő

Sziasztok!
Ez az első blogom, és nagyon izgulok, mi a véleményetek az 1.Bejegyzésről, így kérlek jelezzetek vissza, milyen, hogy tudjam, érdemes-e folytatni! Remélem tetszeni fog és nyomon követitek majd ezt a történetet!!! :)
Puszi:-Rusher Kii-

A folyosón állva vágyakozva pillantottam felé.Rá.Felemelte a fejét és belenézett a szemembe, de elkapta a tekintetét..Ő, akibe halálosan szerelmes vagyok.Ő, aki nem tudja, hogy létezem.
Bambulásom a csengő zavarta meg: irodalom óra. Felsóhajtottam és a termünkbe igyekeztem.
                                                                        ***
- Csajszi!!Gyere!! - hallom Anna, a barátnőm hangját. Felkaptam a fejem és ránéztem.
- Hova?? - értetlenkedtem.
- Menjünk ki dumálni!
- Oké, megyek.
Felálltam és barátnőm után mentem, aki már elrohant.
- Miről akartál beszélni? - fordultam kíváncsian Anna felé, miután leültünk egy padra az udvaron.
- Na, mi van Vele? - kérdezte.
- Kivel? - értetlenkedtem, mire Anna komolya arccal nézett rám. - Ja... Hát, semmi. Mi lenne?!
Nem tudja,hogy a világon vagyok... soroljam?! De belenézett a szemembe!!Ismét.. - kaptam a szívemhez túljátszva a dolgot.
- Óó!Mennyinél tartunk?
- 5 másodperc. Összeadva ma már 5 másodpercig nézett a szemembe!! - vigyorogtam.
- Ha így haladtok, a végén még megdöntitek a rekordot!! - ujjongott Anna is.
- Na gyere, menjünk énekre.
- Jaj ne!!Ének lesz?!Pf.. - utáltam az ének tanárunkat, Zsuzsa tanár nőt.Idegesítő, rikácsoló és köpköd. Meg szétveri az elektronikus zongoráját, olyan erősen üti a billentyűket, és ahhoz képest, hogy ének tanár, nincs jó hangja.
Végül felálltam és bementünk.

Ének óra utáni szünetben mérgesen kaptam a fiú keze után, aki elvette tőlem a levelet.Annával leveleztünk órán és most ezt a levelet Gergő elvette.
- Na!Add vissza!! - kiáltottam.
- Na!!Add vissza!!- utánozta a hangom.
- Ezt kérem, köszönöm! - kapta ki Gergő kezéből a levelet hátulról Anna.
Gergő erre mérgesen Annára nézett, aki csak gúnyosan mosolygott.
- Semmi közöd hozzá!! - kiáltottam még rá, aztán eláztattam és kidobtam a levelet.
- Ezt meg ne próbáld még egyszer! - mondta Gergőnek komolyan Anna.
- Úú, biztos titkos dolgok vannak benne! - sipítozott Gergő.
- Hát pont ezért nincs közöd hozzá!
- Jól van na! - rohant el Gergő.
Annával egymásra néztünk és elröhögtük magunkat.

Hosszú szünetben a tornaterem lelátóihoz mentünk. Ő is mindig ott szokott dumálni a haverjaival.
Leültünk az egyik padra és beszélgetni kezdtünk. Bement a mellettünk "fülkébe" a barátjával és beszélni kezdtek. Mi lekúsztunk a fal mellé és hallgatózni kezdtünk.
- Aha, a tényleg jó volt. - mondta nevetve. Olyan édesen nevetett.(♥)
- Na és mi lesz a koncerttel? - kérdezte a haverja.
- Milyen koncert?? Ja... - esett le neki.
- Nem tudom. Nem hiszem, hogy elengednek. - folytatta.
- Mert?? Gyere már el, légy szíves!Nélküled nem is jó!!
- Csak vicceltem, persze, hogy elmegyek, egy ilyen koncertet ki nem hagynék! - röhögött fel.
- Akkor jó, haver! - könnyebbült meg a barátja.

Miután újból feleszméltem a gondolkozásból, előttünk állt, és mi még mindig a fal mellett lapultunk.
- Miért kémkedtek utánunk?! - vont kérdőre Ő, mire lefagytam és nem tudtam mit válaszolni. Úgy láttam, ezzel Anna is így van.