Ez az első blogom, és nagyon izgulok, mi a véleményetek az 1.Bejegyzésről, így kérlek jelezzetek vissza, milyen, hogy tudjam, érdemes-e folytatni! Remélem tetszeni fog és nyomon követitek majd ezt a történetet!!! :)
Puszi:-Rusher Kii-
A folyosón állva vágyakozva pillantottam felé.Rá.Felemelte a fejét és belenézett a szemembe, de elkapta a tekintetét..Ő, akibe halálosan szerelmes vagyok.Ő, aki nem tudja, hogy létezem.
Bambulásom a csengő zavarta meg: irodalom óra. Felsóhajtottam és a termünkbe igyekeztem.
***
- Csajszi!!Gyere!! - hallom Anna, a barátnőm hangját. Felkaptam a fejem és ránéztem.
- Hova?? - értetlenkedtem.
- Menjünk ki dumálni!
- Oké, megyek.
Felálltam és barátnőm után mentem, aki már elrohant.
- Miről akartál beszélni? - fordultam kíváncsian Anna felé, miután leültünk egy padra az udvaron.
- Na, mi van Vele? - kérdezte.
- Kivel? - értetlenkedtem, mire Anna komolya arccal nézett rám. - Ja... Hát, semmi. Mi lenne?!
Nem tudja,hogy a világon vagyok... soroljam?! De belenézett a szemembe!!Ismét.. - kaptam a szívemhez túljátszva a dolgot.
- Óó!Mennyinél tartunk?
- 5 másodperc. Összeadva ma már 5 másodpercig nézett a szemembe!! - vigyorogtam.
- Ha így haladtok, a végén még megdöntitek a rekordot!! - ujjongott Anna is.
- Na gyere, menjünk énekre.
- Jaj ne!!Ének lesz?!Pf.. - utáltam az ének tanárunkat, Zsuzsa tanár nőt.Idegesítő, rikácsoló és köpköd. Meg szétveri az elektronikus zongoráját, olyan erősen üti a billentyűket, és ahhoz képest, hogy ének tanár, nincs jó hangja.
Végül felálltam és bementünk.
Ének óra utáni szünetben mérgesen kaptam a fiú keze után, aki elvette tőlem a levelet.Annával leveleztünk órán és most ezt a levelet Gergő elvette.
- Na!Add vissza!! - kiáltottam.
- Na!!Add vissza!!- utánozta a hangom.
- Ezt kérem, köszönöm! - kapta ki Gergő kezéből a levelet hátulról Anna.
Gergő erre mérgesen Annára nézett, aki csak gúnyosan mosolygott.
- Semmi közöd hozzá!! - kiáltottam még rá, aztán eláztattam és kidobtam a levelet.
- Ezt meg ne próbáld még egyszer! - mondta Gergőnek komolyan Anna.
- Úú, biztos titkos dolgok vannak benne! - sipítozott Gergő.
- Hát pont ezért nincs közöd hozzá!
- Jól van na! - rohant el Gergő.
Annával egymásra néztünk és elröhögtük magunkat.
Hosszú szünetben a tornaterem lelátóihoz mentünk. Ő is mindig ott szokott dumálni a haverjaival.
Leültünk az egyik padra és beszélgetni kezdtünk. Bement a mellettünk "fülkébe" a barátjával és beszélni kezdtek. Mi lekúsztunk a fal mellé és hallgatózni kezdtünk.
- Aha, a tényleg jó volt. - mondta nevetve. Olyan édesen nevetett.(♥)
- Na és mi lesz a koncerttel? - kérdezte a haverja.
- Milyen koncert?? Ja... - esett le neki.
- Nem tudom. Nem hiszem, hogy elengednek. - folytatta.
- Mert?? Gyere már el, légy szíves!Nélküled nem is jó!!
- Csak vicceltem, persze, hogy elmegyek, egy ilyen koncertet ki nem hagynék! - röhögött fel.
- Akkor jó, haver! - könnyebbült meg a barátja.
Miután újból feleszméltem a gondolkozásból, előttünk állt, és mi még mindig a fal mellett lapultunk.
- Miért kémkedtek utánunk?! - vont kérdőre Ő, mire lefagytam és nem tudtam mit válaszolni. Úgy láttam, ezzel Anna is így van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése